egykor(i)iskola

Egy desszertes dobozban háromfajta csokoládé van:
– barna csomagolású, amiben két darab mogyoró van,
– fehér csomagolású, amiben egy darab mogyoró van,
– drapp csomagolású, amiben nincs mogyoró.
A dobozban lévő 33 darab csokoládéban összesen 32 mogyoró van. A barna és a fehér csokoládék számának összege kétszerese a drapp csokoládék számának.

a) Hány darab drapp csomagolású csokoládé van? .......................
b) Hány darab barna csokoládé van? .......................
c) Hány darab fehér csokoládé van? .......................

Jegyezd le a megoldás gondolatmenetét!

Egy szép feladat az egyik felvételi 8 oldalnyi feladata közül. A rendelkezésre álló idő 45 perc, a tét óriási.
Mivel az ilyen példák nem elsősorban a tananyag ismeretét mérik, délutánonként jöttünk össze a nyolcadikasokkal (érdeklődő hetedikesekkel). Vicus jóvoltából, aki ilyenkor fánkot, langallót, pogácsát sütött a gyerekeknek, jókat ettünk. Különösen jóleső érzés volt, mikor ennek híre ment és Szűcs anyuka küldött számunkra egy fantasztikus rétest. A felvételi után a gyerekek nagy része küldött egy sms-t, hogy elmondja nehéz volt. Az eredményeink pontosan az egyes iskolákban megírt felvételi átlagát hozták. Volt 90% feletti, de sajnos volt gyenge eredmény is. Mindenesetre a felvételiken általában a továbbtanulásra elsőként megjelölt helyeken vették fel a kunszigeti diákokat. Jó hírünk volt a Hildben, a Révaiban, a Krúdyban. Néhányan bekerültek az első tízbe, de olyan is volt, aki a sikertelenül megírt felvételi után rohant panaszt tenni az önkormányzathoz...
Ott meg persze nem tudtak a langallóról meg a rétesről, meg az előkészítőről....

Nyugodtan leírhatom: ott csak az iskola költségvetését ismerték. Semmi mást.

Nem csitul az elégedetlenség a Kisalföld Online oldalán. Elterjedt a hír, - talán nem igaz - hogy a második félévben a voki csődöt jelent és a tanárai után magára hagyja az iskoláit is.  Egyre kevesebb a fizetett védő, a gyermeki szeretet megható hangja a megnemértett atya felé. Inkább az ilyen vélemény dominál:

114.  rózsa36 2008.01.29 17:32

Nem gondolom, hogy a kialakult helyzetben a falusi vokis önkormányzatokat állam bácsinak kellene megsegítenie, ugyanis: a települések vezetőit, képviselőit semmilyen körülmény nem akadályozta meg abban, hogy kellő körültekintéssel tájékozódjanak, minden körülményt, előnyöket-hátrányokat, esetleges kockázatokat is mérlegelve hozzák meg felelős döntéseiket iskoláik további sorsáról.

Tudták, nagyon is jól tudták, hogy kinek a kezére játsszák át intézményeiket, ezért most nem kellene a megtévesztett áldozat képében tetszelegniük. Nem elegáns NOL nyilvánvaló elsődleges felelőssége mögé bújniuk azoknak, akik feltehetően anyagi előnyökért, a szennyes eltakarásának reményében, vagy - ami szintén nem mentség -, alkalmatlanságuk miatt herdálták el az iskolát.

Nézzenek most szembe a szülőkkel, a gyerekekkel, a munkanélkülivé tett pedagógusokkal, utána meg abba a bizonyos, Nagy Ottó László által is gyakran emlegetett tükörbe - csak közben legyen a kezük ügyében valami törlőalkalmatosság is...

A farsangi szezont kezdjük a nyitótánccal. Az egykor(i) iskolában büszkén vállalt cél volt, hogy a farsang semmiképpen sem legyen egy hagyományos disco. Sokkal inkább egy olyan régi értelemben vett bál. Az iskola egyik leghatározottabb célokkal rendelkező régi igazgatója Klári néni ezért szervezte meg az első nyitótáncot - a nyolcadikosok keringőjét - a kilencvenes évek közepén (aki tudja a pontos dátumot írja meg!). Kis kihagyásokkal minden évben táncoltak a végzősök, hogy a keringő után a fiúk felkérhessék az anyukákat, a büszke apák pedig a nagylányokat.
Az első kép Kunszigeten készült 2007-ben, a második tegnap a Prohászkában 2008-ban.

A fizikusok még csak idén tudják keresni a sötét anyagot az új részecskagyorsítóban, miközben nagyonnagy úr már meg is találta. Így ír:

"azért nem (utajuk) a bért, mert az újságok és a televíziók negatív anyagai befolyásolják a támogatók fizetési hajlandóságát
...
a támogatók a decemberi médiamegjelenéseket nem vették túlságosan jó néven és egy kisebb százalékuk vélhetően ezért visszatartja a VA támogatását.... ez az összeg elérheti a nyolcvanmillió forintot is.

De van remény a kilábalásra, fel a fejjel

"a pénzek napról napra érkeznek az alapítványhoz...Szinte minden munkanapomat a „beszerző körutaknak" szentelem"

Ha nem ismerném nagyonnagy urat és nem láttam volna lehengerlő prezentációját a cégbirodalmáról, amely az elmondottak szerint Kunszigettől Marokkóig tart beleértve a Manchester United utánpótlás csapatát és az Amerikai Filmakadémiát is, azt hinném, hogy egy piti pénzbehajtó cég kigyúrt alaklmazottja.

Csak azok kedvéért, akik nem tudják: egy iskola finanszírozása nem így működik. A MÁK az APEH és a többi hivatott szervezet nagyon szigorú gazdálkodást követel meg.

Ezúttal elmaradtak a harcos médiahekkerek így a kommentek kicsit egyoldalúak, de sok humoros, szellemes, és kemény bejegyzés is van köztük

Itt lehet elolvasni

Kedves naplóm!
Bár egy hónapja elmúlt karácsony csak most aktíválom ezt a posztot.

Egykori iskolámban szerencsénk volt a különböző műsorok összeállításával, leginkább a karácsonnyal. Hangszereken játszó elhivatott énektanár, néprajzi és helyi hagyományokkal foglalkozó magyartanár, a színjátszásért rajongó kollégák, és díszletfestő, fogékony, tehetséges gyerekek - az utóbbi időben az iskolából már kimaradt fiatalok is. A falu hivatalos weblapján évente több száz fotó jelent meg a különböző ünnepekről, amelyeknek tervezésénél fontos szempont volt az eredetiség, újszerűség, a néprajzi hitelesség. Lássunk ebből hármat (2004-2005-2006)

Szóval inkább Jankovics Marcell, mint Füzesi Zsuzsanna...

Augusztus végén több barátom felhívott, hogy olvastam-e a Prohászka OOKK állásfelhívását az újságban. Bár korábban nem tudtam sokat erről az iskoláról elmentem egy felvételi beszélgetésre, amely után elnyertem a meghirdetett (fél) állást. Aki tanított már valaha, az tudja, hogy ilyenkor keményen meg kell küzdeni a gyerekek bizalmáért, főleg egy szeretett tanár munkáját folytatva. Ez hosszú műsor. Elveszítettem egy ideális, felszerelt rajztermet, meg azt,hogy szakkör és takarítás után, még nem akar abbamaradni a beszélgetés, a gyerekek még maradnának, de nyertem is egy csomó dolgot, (gimnáziumi fakultációt, bizalmat, nagyszerű kollégákat...) és egyre többen állítanak meg a folyosón...

Az előbbi bejegyzés egy leonardos szülőtől származik. a Leonardo Rajziskolát 2006 szeptemberében alapítottuk a Gárdonyiban. Jóval azelőtt, hogy az "önkori" jogutóddal megszüntette a kunszigeti iskolát. Az első évben csak a papírmunkát vállaltam, mint megbízott igazgató, szeptembertől két csoportban tanítok - főleg kicsiket. Az idei évben átestünk a minősítésen: kiválóra minősített művészetoktató intézmény lettünk. (A rajzot és művészettörténetet magyar nyelven oktatjuk.) csaknem 100 növendékünk van,  köztük  8 már Kunszigeten is járt rajzra. A Gárdonyiban végzett munkám, és az ottani igazgató barátsága parázs vitákat, vádaskodásokat szült - nem kis részben a Kisalföld vélemény rovatában megjelent (megrendelt) cikk hatására. Félúton azt gondolom, hogy így is megérte.

Kedves Ojcabojca!
Köszönjük a ma délutáni foglalkozást, nagyon jól éreztük magunkat Csillaggal. Ha szabad pár szót ejtenem az elmúlt pár hónapról, a Leonardo iskolát nagyra tartom, Csillag szabadabban ötvöz különböző technikákat és érzelmi életét gyakrabban fejezi ki képzőművészeti alkotásban, mint eddig. Élvezi és szereti a hétfő délutánokat és ez számomra a legfontosabb.
Áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok Önnek és kedves családjának a magam és családom nevében: Csillag anyukája, Ildikó

Ma, öröm vasárnapján, blogszünetet (tűzszünetet?) tartok. Mindenkinek áldott ünnepeket kívánok. Azoknak is, akik nem értenek egyet a véleményemmel és/vagy az izlésemmel, de hajlandóak egy kulturált hangnemű vitára. Mindenkinek kellemes ünnepeket, örömöket.

Iván barátom meglepődött, amikor életében először itt Kunszigeten látott betlehemezőket. A népszokás eredeti változatának újraélesztése Tünde néni nevéhez köthető. Ő tanította be az első csapatot vigyázva arra, hogy a ruházat is lehetőleg eredeti legyen. Tornacipőben, farmerben, kifordított kínai kabátban nem igen állhattak elé. Sajnos a háromkirályozás szokása nem tudott újra gyökeret verni. Azt talán csak egy évben adták elő a faluban. Iván Budapesten a mai napig emlegeti az ízes szigetközi tájszólással előadott pásztorjátékot.

1999-ben ilyentájt jelent meg az első iskolai CD. Így utólag nézve bizony a cián színű borító és a csicsás tipográfia hááát nem is tudom. De akkor nagyon büszkék voltunk rá. Az énekkar Andi nénivel 2001-ben vette fel a második CD anyagát egy sokak által  "leamortizáltnak" nevezett, lenézett vidéki iskolában. Lehet, hogy éltek Amerikában Kolombusz előtt is?

Azok kedvéért, akik ilyennek látnak
Magára ismer még valaki?

Megható. Valahol a kettő között van az igazság (én)

Kedves TZ!

Ojcabojca védelmében írok, mert Ő igen is egy NAGY TANÁR és Ő tudja hogy mi folyik az oktatásban. Még annyit hogy nem kárörvendő. Tudom róla. Te szerintem nem tudod, mert nem ismered. Valakinek a megnyílvánulása alapján ne ítélj pláne hogy ezek szerint neked ez nem szimpatikus!!! Másnak lehet hogy szimpatikus. Sőt!!

Munkába állt a véleményformáló brigád a Kisalföld online vélemény rovatánál. Ez a bejegyzés nekem szól. Kioktató "barátocskázó" hangneme ellenére szellemesnek tartom, ezért idemásolom.

Ojcabojca!

Olvasva az eddigi hozzászólásaid egy dolog jött le nekem, az kedves barátom, hogy játszod itt a nagy pedagógust meg a "csak én tudom,hogy mi van az oktatásban, mert olyan okos vagyok" embert! Egyet árulj el! Mi a fájdalmasabb a zabszem a seggedben, vagy a gyűlölet a szívedben?! Mert hogy te egy nagyon kárörvendő alak vagy az biztos!

A zabszemet tényleg nem értem. Ha arra akar célozni, hogy jelenleg kényelmetlenebb-e az életem, akkor igen. Mégis a gyűlölet a fájdalmasabb. Nem tényleg nem vagyok kárörvendő, de nem tudok tenni a gyűlöletem ellen. Ezért találtam ki ezt a blogot. Hogy kiírjam. Az, hogy gyűlölet van bennem, csak annyit jelent, hogy még szeretni is tudok, hogy mégsem csak aludni járok Kunszigetre, ahogyan azt magamnak próbálom bebeszélni.

Ebben a mai szürke, nedves reménytelen télben két kép 2004-ből. Hókirály építés rajz órán, szánkózás rajz szakkörön. Keresek régebbi képeket is csak legyen időm beszkennelni őket. Sajnos azt nem tudtam megörökíteni, amikor Tényőre ruccantunk ki az osztályommal. Az ottani igazgató szerzett számunkra szánkót, meg teát. A jéggé fagyott lejtős úton elindult szánkó félelmetes sebességre gyorsított.---------=4=

Karácsony előtt kiborult a bili nagyonnagy úr alatt. Most persze fröcsög az anyag mindenfelé. Lolabola is belemarkolt és egyenesen az én fejemet célozta meg vele.

Volt kunszigeti Tanárok!
Miért csak a 24 "jó képességű" gyerek számított?
Az itt maradt 75 gyereket nem ti tanítottátok? Őket miért nem kerestétek személyesen vagy telefonon?
A rajzteremből hova tüntek az eszközök? A tűzzománcégető -kályha ami a kunszigeti iskola tulajdona!
Gyerekpárti kunszigeti

A rajzterem anyagait, felszerelését keresi. Amíg ott tanítottam, nem kereste. Nem kereste senki. Tök természetes volt, hogy a gyerekeknek nem kell felszerelést hozni rajzra. Akkor nem kérdezte senki, hogy ez honnan van és mennyibe került. 2006-ban egyebek mellett festettünk az olajfestékemmel, a pasztell készletemmel, készítettünk rézkarcot a saját anyagaimmal eszközeimmel, az iskolában kötött ki kb. 100 ív papírom akvarell készletem stb. Tessék megnézni az iskola költségvetését: mennyi pénz volt ott rajzra, művészeti munkára, akár dekorációra félretéve. SEMENNYI. Kedves Lolabola' A köszönetedet ezért a csendes szponzorációért (meg a naptárokért, kiadványokért, a weblap folyamatos frissítéséért) utólag is megköszönheted. Én ezt akkor azért csináltam, mert nyugdíjas napjaimra gondoltam. Most már látom, amit a barátaim addig is mondtak: nagy hülye voltam. Igen. Minden saját eszközt és a 18 év rajzainak archívumát hazahoztam (és most hordom a győri iskolákba)

A "Mikibuli" szervezése a 8. osztályosok feladata volt. Kezdetben a Mikulás (Toncsi bácsi) és a krampusz (Árpi bácsi) járta végig az osztályokat. Aki tudja, hogy melyik osztály rendezett először ilyen összejövetelt a "tornaszobában", az írja meg. Az első kép 2003-ból való, a második 2006-ból.

Az előbbi téma folytatása egy újabb cikkből. Ennek a szövegnek a logikai, tartalmi értelmezése mindent elárúl nagyonnagy úr gondolkodásáról.

Nagy mostani megkeresésünkre fenntartotta korábbi nyilatkozatát, miszerint nem tud róla, hogy az alapítványi iskolákban bárkinek is három hónapos elmaradt bére lenne. Azt azonban sietett hozzátenni: komoly kintlévőségeik vannak, ám ezek beérkeztével minden elmaradásukat rendezik, várhatóan december végéig. – Hangsúlyoznom kell azonban azt is, nem tehetek ígéretet arra, hogy a közeli vagy távolabbi jövőben nem lesznek gondjai az alapítványnak, de van olyan jó csapatunk, hogy ezeket mindig meg fogjuk oldani. A mi pedagógusaink számára a hivatás és a gyermek a legfontosabb – fogalmazott.

És kommentek

Érdekes cikk a Kisalföldben. Nagyonnagy úr már biztosan megíratta a megfelelő választ valamelyik kedvenc újságírójával.

Régió - A Kisalföldhöz – több forrásból – beérkezett információk szerint a megye néhány, alapítvány által üzemeltetett iskolájában a tanárok nem kapják meg időben a fizetésüket.
Az informátorok állásukat féltve nem vállalták nevüket, ám azt állították, van olyan intézmény, ahol már három hónapja várnak a bérre, és ez most, az ünnepek előtt érzékenyen érinti a családok költségvetését.

A tanárok béréről megkérdeztük Nagy, a működtető alapítvány elnökét, aki kategorikusan cáfolta a fenti állításokat. Elmondása szerint az intézményekben dolgozó tanárok maradéktalanul hozzájutottak járandóságukhoz.

érdekesek a hozzászólások is:

Igazán jó volt újra olyan gyerekekkel kézműveskedni (ikonfestés), akiket ismerek. Meg az Ottó pálinkája is jó volt. Ez folytatható dolog (a kézműveskedés). Különösen Kunszigeten, ahol újabban a pénz és az izlés nem számít. Bécs után itt van a legmonumentálisabb, leggiccsesebb betlehem. A királyfigurákkal viszont lehet óriás sakkot játszani a valamikori termálfürdőben.

Elhatároztam, hogy a tanév soros eseményeit követve emlékeztető írásokat és képeket közlök az egykori Kunszigeti Általános Iskola elmúlt 18 évéről, amely a falu emlékezetében egycsapásra elszállt egy kis posztkádári propaganda és némi alapítványi porhintés hatására.

Ma ezt az e-mailt kaptam annak az apropóján, hogy kis iskolánk erején felül szokott teljesíteni az ország egyik legrangosabb matematika versenyén (Így utólag már elmondhatom, hogy soha egyetlen szülő sem köszönte meg a felkészítést...)

Tisztelt Cím!

Bizonyára elkerülte figyelmüket a Zrínyi Ilona Matematikaverseny nevezési határideje, vagy a versenyen az idei tanévben nem kívánnak indulni. Amennyiben a versenyen nem kívánnak indulni vagy időközben már neveztek, kérem levelem tekintsék tárgytalannak.

Ha a versenyen indulni szeretnének, tájékoztatásul közöljük, hogy a nevezési határidőt meghosszabbítottuk egy héttel, tehát nevezni 2007. december 7. (péntek) 20 óráig lehet.

...

A nevezéssel kapcsolatosan bármilyen probléma esetén a fenti telefonszámon és e-mailen állunk rendelkezésükre.

Idén a kozmopolita Bécs városát választottuk, nem a helyi adventi vásárt. Azért sokszor eszembe jutott 2003 és 2006 is
Meg 1990, amikor először állítottunk ki képeket, szobrokat, tűzzománcokat. Meg egyáltalán.