Az utóbbi időben több állami oktatásban részesülő gyereket ért kisebb-nagyobb bántalmazás a szülőfalujában. Volt, akit a játszótérről zavartak el (egy ismeretelen gyermek és egy kunszigeti társa), de a sportpályán, az óvodából hazafelé menet, sőt a templomban is történt ilyen megkülönböztetés. Természetesen most sem a gyerekek a hibásak. Ők csak közvetítik azokat a hatásokat, amelyeket a felnőttek bizonyos része és az önkormányzat beléjük olt.

A megkülönböztetést az önkormányzat kezdte azzal, hogy a beiskolázás során csak a magán iskola növendékeit részesítette különböző juttatásokban. (Mivel az iskola nem az önkormányzaté, ilyen alapon nem tehetne különbséget a faluban lakó tankötelezett gyermekek között). Aztán jöttek az első híradások az első hazugságokkal a megyei lapban

Ugyancsak a működtetőváltás hírével egy időben írattak be máshová huszonöt gyermeket szüleik, viszont a nyár folyamán a szülői értekezleteken elhangzottak szerint többen meggondolták magukat, a visszaíratás mellett döntöttek.

Rimányi Zita 2007.10.02.

Én harcos védelmezője voltam az egykor(i) iskolának. Nem láttam okot arra, hogy innen bárkit kiírassanak. Az eltelt 17 év statisztikái is azt igazolták, hogy egy milliméterrel sem jutottak előrébb azok, akik nem itt fejezték be a nyolc általánost. A nagy számban megszerzett felsőfokú nyelvvizsgák, diplomák, jól mutatják azt, hogy nem maradtak le semmiről a gyerekeink.

És mégis ezt az utat választottam. Tisztelem azokat a szülőket, akik nem így tettek, de számomra az oktatás állami formája, a hagyományos tudás és műveltség megszerzése, gyermekeim idejének az igényeik szerinti beosztása és a már bebizonyított oktatási-nevelési minőség volt a fontos.

Azért még itthon laknak. Én meg ide adózom.