A szerenádozás ötletét valószínűleg Öttevényről hozta az első Kunszigeten végzett osztály. Azóta kedves szokássá vált. A sok szerenád közül szívesen emlékszem arra, amikor az épülőfélben lévő házunkban terítettünk vacsorára, vagy amikor egy kisbuszban kísértem az osztályomat a vidéki tanárok lakásához. Természetesen a saját osztályaim ballagása mindig fontosabb és érzelmesebb volt. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy valami életrevalót kell mondania.
Az idén két szerenádot is kaptunk. Először jött 6 gyermek - olyanok, akik nem itt végeztek - majd 9 akik innen ballagtak el. Nálunk együtt voltak egy kicsit - talán utoljára így. Mindkét csoportnak egyformán örültem, de nagyon szomorú lettem, hogy külön jöttek. Csak vetítettem a képeket a szomszéd ház falára és furcsa-szomorú gondolatok jártak a fejemben.
Régebbi képek a szerenádról
Utolsó kommentek