Történt mindez 2007. május 25-én. Én részt vettem a megbeszélésen.
Nagyon furcsa volt az egész. A projektoron felderengett a sentrofekszcselendzs, a tanárok iskolai ruhatára meg a gyerekek kilötyögő ebédje. Így utólag belegondolva: micsoda elképesztő metafora...
Úgy éreztem, hogy ilyen megbeszélésen már részt vettem korábban. Méghozzá pont a teleházas vonalon, amikor pár éve a vállalkozói szféra felé nyitott a szövetség és onnan próbált meg pénzt szerezni a működéséhez. A metódus hasonló volt: azonnal lépni kell, nyereséges lesz a veszteséges... Képzés is volt, ahol tkp három nap alatt egy még nem működő rendszer használatát kellett volna megtanulnunk. Bukta lett a vége, súlyos anyagi és presztizsveszteségekkel. A cukormáz alatt ugyanis nem volt semmi olyan, amiből a teleházak döntő többsége kapott volna bármit. Egy tapasztalattal gazdagabbak lettünk: óvatosabbak lettünk az ígérgetésekkel kapcsoltban.
A fentieket mondtam el akkor, amikor arról kérdeztek, hogy mi a véleményem NOL előadásáról. Kért bennünket az önkormányzat, hogy keddre döntsük el, hogy mi az álláspontunk az iskola alapítványi kézbe adásáról, kérjük ki a diákönkormányzat véleményét és a szülők képviselői is alakítsanak ki egységes véleményt az alapítványi iskoláról.
Előttünk állt hát a hétvége, hogy utánanézzünk az alapítványnak. Május 26-án néhány képet, dokumentumot meg tudtam még nézni (a kollégium szabályzatát pl igen, de az általános iskolai órarendet, tantárgyfelosztást azóta sem), aztán 27-én vasárnap már nem ment az oldaluk. Ez így is maradt majdnem egy hétig. 28-án hétfőn pünkösd hétfője volt, négyen a Warbiban elmentünk az osztálykirándulás helyszínére.
Aztán jött május 29., kedd. De erről a napról majd később.

Folyt...
Május 29-én, kedden zűrösebb napunk volt, mint általában. Lélekben a másnapi kompetenciamérésre készült mindenki, az egyik kolléga vizsgázott, így őt is helyettesíteni kellett. Közben meg ott lebegett felettünk az, hogy délutánra egységes állásfoglalást kértek tőlünk. Kénytelen voltam a gyerekekkel is beszélni arról, amiről magam se tudtam sokat. Nagyszünetben összehívtam a diákönkormányzat képviselőit. A tőlem telhető legobjektívebben közöltem azt, amit NOL felvázolt az iskoláról: kéttannyelvű képzés 1-8. osztályig, iskolaotthonos oktatás - a gyerekek számára ez volt a leginkább fontos információ, a közalkalmazotti státuszról nem beszéltem nekik. Kérem őket, hogy beszéljék meg az osztálytársaikkal, elvégre ők képviselők és a többiek érdekeit képviselik, vagyis ne hozzanak döntést anélkül, hogy a társaikkal ne beszéltek volna. Annyiban maradtunk, hogy szerdán a nagyszünetben mindenki választ ad arra a kérdésre, hogy szimpatikusnak tarta-e az általam a hallottak alapján felvázolt iskolát.

Délután volt a tantestületi értekezlet. Jómagam napköziztem, mint minden kedden, de a döntésben én is részt vettem. Talán Zsóka volt, aki bement helyettem a napisokhoz, és én is beültem az értekezletre néhány percre. Ekkor megszületett a nyilatkozat, amelyben felvetettük aggályainkat a kéttannyelvű képzéssel és az iskolaotthonos oktatással kapcsoaltban. Az egyöntetű vélemény az volt, hogy nem javasoljuk a tagiskolává válást.

Késő délután a kultúrházban találkoztunk a képviselőtestülettel, hogy pontos legyen Polgármester Asszonyon és Jegyző Úron kívül két önkormányzati képviselő volt jelen a megbeszélésen. Ott voltak még a iskolaszék és a szülői munkaközösség képviselői. Igazgató úr felolvasta a délután megszerkesztett nyilatkozatunkat. Benne olyan hívószavakkal, mint a "kaszárnya" - mondván, az iskolánk ne legyen kaszányra, ahová a gyerek reggel bejön és csak délután négykor mehet haza. Az iskolaszék is elmondta az állásfoglalását, amely arról szólt, hogy javasolják a kapcsolatfelvételet a VA-val. Elhangzott az is (többször), hogy a szülők döntésével ellentétes döntést a testület nem hoz. Ennek reményében tértünk haza, és abban a reményben, hogy a 30-i, szerdai fórumon az aggályainkat megfogalmazó nyilatkozat kérdéseit a szülők előtt NOL-hoz is feltesszük.
2007. május 30-án azonban valaki más forgatókönyve alapján történtek az események.
Folyt. köv.

Május 30-án kompetenciamérés volt, az ehhez tartozó felfordulással. Az egyik szünetben összegyűlt a diákönkormányzat és egyesével minden képviselő igent vagy nemet mondott az általam előző nap feltett kérdésre. Volt, aki a saját véleményét mondta, volt, aki az osztálytársaival beszélte meg az álláspontját. De olyan is akadt, aki azt mondta, hogy igent mond, mert a többiek ezt mondták, de ő maga a szíve szerint nemet mondana. A végeredmény az lett, hogy a 18 képviselőből 9:9 lett az igenek és nemek aránya.

Délután jött a szülői fórum.
Utólag okos az ember. NOL-t angol nyelvű köszöntőjekor angolul kellett volna helyre tenni. Ehelyett csak simán megkértük, hogy fordítsa le a mondanivalóját. Aztán jött a projektoros mentalista-mutatvány. A legnagyobb mutatvány az volt, hogy az előző napon megfogalmazott kérdéseikre a saját szavainkkal válaszolt anélkül, hogy feltettük volna a kérdéseinket. Profi mutatvány. Persze az is lehet, hogy volt egy beépített embere a közönségben.

Aztán következett a pedagógusellenes része a mutatványnak, bizonyára előre betanult és bejáratott módszer szerint. "Maga hány órát dolgozik? Tudja, hogy egy tanár hány órát dolgozik?" "Nyári szünet, téli szünet, őszi szünet..." "Eddig nem merték megtenni, hogy változtassanak, mert pedagógusok ültek a képviselők között" (Itt egyet a levegőbe csapott, de aztán sorozott tovább.) "Figyelj, Józsi! - András vagyok. - Mindig eltévesztem... Apád szíjat hasít a hátadból, ha a szülői értekezleten derül csak ki, hogy rossz jegyet kaptál matekból."
Jött a szűzleányos hasonlat arra a felvetésre, hogy várjunk egy évet a csatlakozással, akkorra látni fogjuk, hogy működik a voki Osliban, Vitnéydeb, Rábapordányban. Válasz: "van férfi, aki a szűz lányokat szereti".
Kik azok a tanárok, akik távoznának, ha létrejön a csatlakozás? Mindannyian felálltunk. Jött a szülők részéről egy kis hűha, aztán NOL újra jött egy ütéssel: "A diákokat uszítják a voki ellen, az egyik elsős sírva ment haza, mert azt mondták az iskolában, hogy kaszárnyába fog majd járni. Felhívom az anyukát, ha akarják..." "A szülők nem merik kinyitni a szájukat, mert félnek attól, hogy a gyerek rossz jegyet kap majd emiatt év végén."

Nem tépem tovább az azóta is fájó sebeket.

Június első két napján két kollégánk is hiányzott hivatalos okokból, épp elegen voltunk pénteken reggel, amikor felkérést kaptunk, hogy menjünk be a képviselő-testüet három tagjával a győri iskolába, megnézni az ott folyó munkát. Nem ment senki közülünk, maradtunk órát tartani, feleltetni, osztályozni - tantani. Utólag ezt is a szemünkre hányták.

Június 1-jén a testületi ülésen írásban is bejelentettük: nem kívánunk vokis alkalmazottak lenni. Nem voltam jelen, de úgy tudom, nem fogadták jól a nyilatkozatunkat. A csatlakozásról szóló döntést június 4-re halaszották. Közben a szülők aláírásgyűjtést szerveztek annak érdekében, hogy az önkormányzat várjon egy évet az alapítványi iskolává válással.
Ezen előzményekkel vártuk a június 4-i döntést.

2007. június 4-én nyilvános testületi ülésén Kunsziget képviselő-testülete döntött. NOL egy rövid és visszafogott műsort tarott csak, miközben magabiztosan kijelentette, hogy a tanárok végül úgyis maradnak majd.
A testület a döntés előtt meghallgatta a szülők kérését - számos aláírással alátámasztva -, hogy várjon a testület egy évet a csatlakozással. Újra elhangzott, hogy a szülők érdekével és kérésével ellentétes döntést nem hoz majd a képviselőtestület. Elmonduk mi is a véleményünket, miszerint nem érezzük az ismertetett szempontok alapján az iskola alapítványi működtetését se szakmailag, se anyagilag nem érezzük biztonságosnak, ezért kérjük, ne döntsenek a társulás mellett. A tantestület lemondott mindenféle a rövid távú távollét esetén a helyettesítési pénzről, az osztályfőnöki pótlékokról és túlórapénzekről.

A testület végül név szerinti szavazáson 7:1 arányban a társulás mellett döntött.

A nyilvános testületi ülésre én is korán érkeztem.Megkérdeztük a polgármesterasszonyt,hogy mi lesz a döntés?Ő erre azt válaszolta amit a nagytöbbség akar./itt még bizakodtam/
NOL előadása után jópáran különböző kérdésekkel árasztottuk el a "művészurat".Szerintem nem számított arra,hogy ilyen rövid idő alatt néhányan eléggé felkészültünk a vokiból./tanárok elhagyjál a volit azárt mert nem fizeti ki Őket/Ezt határozottan cáfolta.Az eltelt idő valahogy nem NOL-t igazolta. Sokan mondták várjunk még egy évet.Majd mikor a képviselőtestület egy tagja azt mondta,hogy 16 éve már ezen dolgoznak de ennél jobb megoldást nem tudnak nekünk szülőknek kínálni.Akkor tudatosult bennem most egy színházban vagyok ahol csak az a fontos,hogy a létszám meglegyen a nézőtéren./Az előadás meg olyan amilyen/A képviselők például nem látták a mecséri gyerekek átcsábítását holott közvetlen buszjáratot is igénybe lehetett volna venni.De ekkor már látszott erősen,hogy már lezsírozták a bulit.Utána a szavazáson valahogy nem lepődtem meg.Az álszentségeskedés már megint győzőtt.
Egy történettel tudnám szemléltetni a "demokratikus" szavazást:
A földbirtokos megkérdezi a rabszolgáit:
-Mit akartok szedni gyapotot vagy gyapotot?
Mire a rabszolgák:
-Ha lehet választani inkább gyapotot.
Hát valahogy itt is ez történt egy éve.
Korrektebb lett volna kiállni és az elején már elmondani,hogy csak egy út van.Nempedig meghallgatni mindenkit aztán-"mondjátok úgy is az lesz amit már eldöntöttünk".
Ezért nem kellett volna délután 6.-tól közel este 10 óráig ott lenni.De valahogy mi MAGYAROK mindig bízunk abban,hogy tényleg meghallgatnak és számítanak ránk és adnak a véleményünkre./pedig á dehogy../
Itt is bebizonyosodott színház az egész világ!
Hát igy van kunszigeten voki suli.
BÁRMI ÁRON!!!!
ui:Az eltelt egy év alatt keveset olvastam a helyi hírmondóban a voki suli büszkeségeiről./ez lehet az én hibám!?/Pedig ez régebben nem volt így.
Azt már nem is merem feltételezni,hogy az önkormányzatnak és a tantestületnek ez nem fontos.
A kétkedőket igazán így lehetne befolyásolni álláspontjuk felülvizsgálatában.

Kedves Pen!

Valóban így volt. Egy abszurd dráma (tragikomédia), ahol számunkra csak egy szerep íródott: el jobbra a függöny mögé.

Sokaknak küldöm egyik kedvenc együttesem szövegét./ Mert illik rájuk.
"Nem az a baj, hogy bármit mondasz, nem igaz,
a baj az, ha azt mondom:IGAZSÁG, te nem tudod, mi az .
Hogy 30 ezüstért a lelkedet teszed a pultra,
és amíg csak élsz ezt teszed újra meg újra..."

Így június 4-én jut eszembe: nagyobb tragédia is történt az országgal és népével e napon, mint hogy egy hazug ember és a neki asszisztáló testület közös munkája gyümölcseként kialakult a jelenlegi helyzet. Csak nehogy ez a gyümölcs idővel megkeseredjen, netán megrohadjon. Csak a gyerekek miatt...

Bizony június 4-e szomorú nap!
Trianon évfordulója! Micsoda érzéke volt a képviselőknek gyalázatos hazaáruló tettük elkövetésére. Ismerik Ők a történelmet?
Ott is és akkor is a hazát, a MAGYAR hazát darabolták szét idegenek, idegeneknek.
Ez történt itt is, szép kicsi falunkban. Aláírták, és ím megpecsételődött az ott lakók sorsa. Ahogy akkor nem értette a sok talján, francia, angol és amerikai, most nem érti, és nem érzi szép atyánk fia sem, hogy mi is történt akkor és most június 4-én.
Nem érti a megye népe sem, hogy miként lehet a pénztől izibe sikeres az, ami sehol sem az! Nem érti, hogy miként lehetséges az, hogy Győr leggyengébb iskolájának a filiáléja ilyen hihetetlenül és roppant mód sikeres falun?

Olvasom a helyi hírmondóban,hogy a rábapordányi versenyen az iskola diákjai milyen szép helyezéseket értek el.Mivel nem írták meg mely iskolák vettek részt a versenyen gyanítom házon belüli lehetett.
Egy kicsit a magyar focihoz tudnám hasonlítani eme cikkben szereplő eredményeket.
A hazai bajnokság első helyezettjét itthon magasztaljuk de tudásukról úgy kapunk valós szintet amikor megmérettetnek a határokon kívül.
Akkor már koránt sem olyan lenyűgöző képet kapunk.
Bizakodom és remélem egyszer a vokin kívüli versenyek eredményeiről is hasonlóan nagy terjedelemben tudósítanak bármi legyen a kimenetele.

Ajánlom mindenki figyelmébe a Kisalföld.hu.-n a VA alapítvány Kunszigeten működik c. cikk hozzászólásoknál a 36.-ost!!!
Több mint érdekes!!!

Azért az "Elismerés a falu megújításáért" című cikkhez indult fórum 8. hozzászólása se kutya!

Kedves Pen,

bár nem tudom, kit takar a név, valószínű, hogy kevésbé érintettként könnyeb érezni az iróniát Maximilián írásaiból. Próbálja így olvasni, még kacagtató is lesz :)

egyéb versenyt szeretnél?

Szalai Ildikó
TITOK országos történelem verseny 6. helyezett!!!!!!!!!!!
kb 1000 iskola nevezett, 3 fordulós volt...

és folytatódhat a további mocskolódás! kíváncsi leszek erre megint mit találtok ki. nektek teljesen mindegy, a tipikus van kalapja, vagy nincs kalapja. ha csinálnak valamit ebben az iskolában akkor úgyis beleköttök... és még finoman fogalmaztam!!!!!

Igen, én például egyéb versenyt szeretnék. Nem levelezőt, ahol tanárok, korrepetítorok, szülők, lexikonok, kézikönyvek áll(hat)nak csatasorba.

Nagy igény a realitásért és a hitelességért?

Ildikónak természetesen gratulálok!

Ezt a szép eredményt igazán megírhatta volna a Hírmondó, és akkor nem kéne Tökinek itt küzdeni a szép fogalmazással. Bravó kedves Ildikó.

Kedves Vizelőszerved Tele Úr!

Történelemről írsz hugyos barátom. Emlékeztetsz engem a Tichy őrnagyra, aki Arad váránál serénykedett 1849. október 6-án hajnalban hős és méltán nagyra becsült tábornokaink kivégzésénél.

„A porkoláb a sorrendet megnézvén a cédulán, a tábornoki ruhában levő Leiningen elé lépett.
– Kérem, gróf Leiningen tábornok úr! – mondá udvariasan.
– Mit, gróf Leiningen tábornok úr? – kiáltott Tichy dühösen. – Leiningen+ százados, semmi más.
A szép fiatal hős engedélyt kért Tichytől, hogy a katonákhoz szólhasson.
– Beszéljen, de csak röviden – szólt Tichy. Leiningen erre elmondotta, hogy őt kegyetlenkedéssel vádolják Buda ostrománál, hogy osztrák foglyokat öletett volna meg…
Damjanich a szekérről közbekiáltott, és kezével leintette:
– Beszélhetsz ezeknek! Hadd abba, Károly! Leiningen azonban e vád ellen tiltakozott, s ezt rágalomnak mondta. Tichy őrnagy a dobosoknak intett, s azok belevágtak dobjukba. A hóhér fölkapta Leiningent a bitóra, s a pribékek belekapaszkodtak. A magas termetű hős lába leért a földre, a hóhérlegények erőlködtek, a mester csavargatta az áldozat nyakát jobbra-balra, míg végre nagy tusakodás után sikerült őt megfojtani. A lelkészek elfödték arcukat, és térdre borultak imádkozva.
Damjanich+ e kínzás láttára odaszólt Tichyhez:
– Mire való ez a kínzás, miért nem lőttök agyon minket?
– Mert így kell lenni – válaszolt az osztrák tiszt.
No, te is sokra vitted – szólt Damjanich megvetéssel Tichyhez, kivel egykor egy ezredben szolgált. – Hóhérlegény lett belőled.”
A történet itt olvasható:
www.neumann-haz.hu/scripts/SGML/BHISGMLtr?aradiv/aradiv02709.sgml
Tekints magadba, és arcod lepje el a szégyenpír őrnagy úr!

Tisztelt T.T

Először is méltón megemelem a nemlétező kalapomat és GRATULÁLOK ILDIKÓNAK
a méltán szép és rangos helyezéséért.
Ezt az eredményt hiányolom én a hírmondóból.Remélem utólag azért benne lesz.
Én úgy gondolom,hogy itt nem mocskolódás folyik -legalább is részemről-,hanem egy érdeklődés.
Remélem nem olvasott ki ebből a véleményből sem kalapot sem belekötést.Úgy gondolom,hogy nem az én stílusom hagy kívánnivalót maga után.
GRATULÁLOK ILDIKÓNAK.