HTML

egykor(i)iskola

egykor iskola, most mikrotérségi tudásközpont. Két hét alatt változott ekkorát és nekem tátva maradt a szám.

Utolsó kommentek

Skype

My status

2008.02.22. 22:08 ojcabojca

Mit kéne tenni? És azután mit kéne tenni?

Az ügy itt átlépett a negyedik fázisba, a hatalom gyakorlásról, a demokráciáról, mindarról, amit Tilai polgármester úr elért- arról van szó.

Az első, rövid fázisban szakmai kérdés volt számomra az iskola alapítványi kézbe adása elleni tiltakozás. Született egy hivatalos tantestületi vélemény, amelyet a mai napig nem hoztak nyilvánosságra. (Majd itt, ha eljön az ideje.)

A második fázis munkajogi jellegű volt. Hogyan állok fel. Megkapom-e az írásban beígért fegyelmit, ha szóba állok a szülőkkel. Elérjük-e hogy kijavítsák a hibásan kitöltött okmányainkat. Ki fogja kezelni a személyes adataimat. Kapok-e értelmes állást. 4 hónap után megkapom-e a családi pótlékot.

A harmadik felvonás a hitelrontás, az arra hajlamos szülők felheccelésének időszaka lett. Áruló, bűnbak, aljas agitátor lettem abban a faluban, ahol felnőttem és ahol több nemzedéket neveltem. A helyi és megyei lap olvasói megtudták rólam, hogy öreg és tehetetlen vagyok. Szeretem a kényelmet és nem vagyok képes új (amerikai) ismereteket szerezni. Sokan elérkezettnek látták az időt, hogy az általam "elnyomott" gyermekeik végre kibontakozhassanak.

És most?

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://kunsziget.blog.hu/api/trackback/id/tr88350793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karóval jöttél 2008.02.23. 15:47:37

Hatalomgyakorlás, demokrácia - legyen ez a negyedik fázis!

Első baj: Szakállas tapasztalat, hogy a hatalomba igyekvők - tisztelet a kevés kivételnek - meglehetősen kontraszelektált figurák. (Sokunknak nem jutna eszébe például, hogy elhivatott, szeretett óvó néniként polgármesterségre adjuk a fejünket.)

Második baj: A helyi testületek fölött nincs kontroll; nem is nagyon lehetne gyakorolni, hiszen a közölt információk szűrtek, egyoldalúak, ha nem egyenesen elhallgatottak. (Érdekes, de a nyári Hírmondó különszámba a körbenyaló írások mellett a hivatalos tantestületi állásfoglalás vagy például a Népszabadság-cikk már nem fért bele.) Amit az önkormányzat valós tevékenységéből látni enged, annak az információértéke a nullához közelít.

Harmadik baj: Nagyrészt az első kettőből fakad: ezekre az elöljárókra meg a lila ködre kevesen kíváncsiak a választópolgárok közül, inkább kényelmesen rájuk hagyatkoznak, s kritika nélkül elfogadják döntéseiket. (Bárki megtapasztalhatja az érdektelenséget, mondjuk egy közmeghallgatáson.)
Így eshetett meg aztán, hogy ezt az iskolát nem felülről, szabályozókkal, hanem alapvetően belülről sikerült
tönkretenni.

Akkor, május végén, a pedagógusnap előestéjén Lendvai Ivánné polgármester első tíz mondatával értésre adta, mit jelent, mennyit ér számára a színvonalasan működő iskola, mit tesz a múlt és mennyit ér a jövő. "Karóval jöttél, nem virággal" - ez a sor ötlött föl bennem, s a képtől sokáig nehéz volt szabadulnom. Sajnos, ma már a József Attila-i kérdések is joggal föltehetők: "Tejfoggal kőbe mért haraptál?/ Mért siettél, ha elmaradtál?/ Miért nem éjszaka álmodtál?/ Végre mi kellett volna, mondd?"

"Lírai " alkatú polgármesterétől egyszer hátha választ kap a falu...
süti beállítások módosítása