Én meglehetősen leverten érkeztem. Azért végighallgattam századszor is a műfüves pályáról és a termálfaluról (ezt a szót a helyesírás ellenőrző aláhúzta - tud valamit?) szóló beszámolót, és azt a ki nem mondott gondolatot, hogy mekkora fejlődés előtt állna ez a falu, ha mi nem lennénk. Megtudtam még, hogy mindent megpróbáltak az iskola megmentéséért, amely már 16 éve a legnagyobb fejfájást okozza az önkormányzatnak. Felmerült a társulás réme. (Ma már számtalan példa mutatja, hogy a társulás nem okozza feltétlenül egy iskola halálát. Helyben maradhatnak a tanulók a közös igazgatás és gazdaságossá tett működés után is. Hogy lehet építeni az egyes tagiskolák sajátosságaira úgy, hogy nyerjenek is a dolgon.)
Aztán jöttek a számok. Itt azon értetlenkedtem, hogy miért nem készült egy becsületes kalkuláció, amelyben az iskola költségvetését megtisztítják az egyszeri költségektől és az idő alatt oda elszámolt egyéb tételektől. Miért nem számították ki a lehetséges spórolásokat egy hatékonyabb fűtési, világítási, vízvezetékrendszer kiépítésével, a tantestület önkéntes takarékosságával, az indokolatlanul bőkezű szociális támogatások felülvizsgálatával.
Aztán jött a nagyember. Pocsék kiejtéssel angolul üdvözölte a közönséget. Megkértem (angolul), hogy ha lehet magyarul folytassa. Egy hatékony marketingjéről ismert szervezet szokása szerint erősen kezdett. A cégbemutató prezentáción elhangzott nagy számoktól elszédültem. Ott tértem ismét magamhoz, hogy hamarosan az Amerikai Filmakadémiára is eljuthatnak az alapítványi gyerekek, miután bejárták Angliát, Marokkót és fociztak a MU juniorjai között. :) Aztán a tudtommal évek óta elvált nagyember önfeláldozó szavait hallottuk, hogy ő csak késő este eheti meg a vacsorát, amit a felesége eléje tesz, mert értünk él. Ha megmentőnek hívják, egyszerűen nem tud ellenállni: megy. "A nap 24 óra és még ott van az éjszaka is" (Vajon mit gondolhatnak most erről Vágon, Sopronkövesden...)
Mivel az előző zártkörű ülés hanganyagának birtokában volt, nem vesztegette az időt. Elkezdte a gyerekek és szülők manipulációját, a tanárok lejáratását úgy, hogy módszereinkről, munkánkról, eredményeinkről semmit sem tudott. Egy dolgot tudott rólunk, hogy nem kívánunk az alkalmazottai lenni. A magyar társadalom jelentős része tanárellenes. Különösen sokkoló számukra az, hogy a tanárok nyáron veszik ki a szabadságukat, hogy a tanóra és a munkaidő nem egyezik meg. Én úgy gondoltam, hogy az elmúlt idő, különösen az utolsó évek munkája elég volt ahhoz, hogy ezeket az olcsó lázításokat Kunszigeten kinevessék, (hogy ha a mi munkánkat nem is köszönték meg a megyei lapban soha, de legalább látták).A szó, mint a méreg hatásos volt.
De hát ki ne akarna egy ilyen fantasztikus iskolában dolgozni - szólt a provokáló kérdés. Erre összenéztünk, és mindannyian felálltunk. Volt, aki értett belőle, volt aki nem. Volt aki példátlan összefogásnak tekintette a szétzilált tanártársadalomban, volt aki árulásnak.
Utólag azt mondom: átadtuk a pályát egy fiatal csapatnak, akiket nem nyomaszt az, összehasonlítás kényszere (Itt nem lett az alapítványnak belső ellenzéke, mint a többi faluban).
Utolsó kommentek