egykor(i)iskola

Már sok szó esett az egykor(i) iskola által bemutatott ünnepi műsorokról. Az ezeket szervező kollégák színházkedvelő, olvasott, szakos tanárok voltak, így egyértelmű, hogy kerülték a csasztuskás, szavalókórusos, műsorfüzetekből kiollózható unalmas beállításokat. Különös megtiszteltetés volt műsorral fogadni a finn kulturális attasét, vagy Barsi Ernő tanárurat. Újabban egy-egy nemzeti ünnephez irodalmi- és rajzpályázatokat is csatoltunk, ahol a győztes pályaműveket meghallgattuk, megnéztük. Ugyancsak friss hagyomány volt az itt végzett középiskolás korú tanulók bevonása.
A tánc, az énekkar mellett újabban nagy szerepet kapott a digitális technika is. A multimédia szakkör bizonyosan tovább színesíthette volna ezeket a rendezvényeket.


Az idei évben a Lippentő néptáncosai (ha jól számolok, 10 kunszigeti táncos is) tették feledhetetlenné számomra március 15-ét. A műsorról készült fotók itt láthatók: www.lippento.extra.hu

Na ezt sem fogja megjelentetni a Kunszigeti Hírmondó. Azért tanulságos olvasmány. Sok dologra rávilágít, ami eddig nem tudhattam.

Befuccsolt az iskolamentő kísérlet
Pénzükre váró pedagógusok, tanácstalan önkormányzatok
Népszabadság • Hajba Ferenc Cseri Péter • 2008. március 10.

...Az érintett önkormányzatok ódzkodnak attól, hogy visszavegyék az alapítványtól az iskolák fenntartását. Több helyen erre lehetőség sincs, mivel tavaly állami támogatást kaptak az önkormányzati iskolák létszámleépítésére azzal a feltétellel, hogy öt évig nem vesznek fel közalkalmazottakat. Másrészt minden településen tisztában vannak azzal, hogy a korábbi formában - önálló intézményként, nyolc osztállyal - már nem tudnák működtetni a kisiskolákat...

Olvassátok  érdemes

Sopronkövesd ilyen.......................olvasd el
Vág Ilyen.....................................olvasd el
Aztán az ellentámadás...................(hajrá Zita "a harcban nem lehet megá-állni")

De mi a helyzet Bács-Kiskun megyében. Ott még működnek a vokis iskolák, vagy már csak a titoktartás?

Drága Bedécs tanár úr középiskolai töri óráiról tudom, hogy a római birodalomról maradandóbb ismerethez juthatok akkor, ha a múzeum római gyűjteményében megtekintek egy ókori datolyamagot, mintha elolvasnék két szakkönyvet.
Ezért szerveztünk - több kollégámmal közösen - már a kezdetektől olyan hétvégéket, amikor a vizuális műhely kibővített csapata az iskola falain kívül dolgozhatott. Amire talán sokan emlékeznek: Szentendre, agyagozás Győrben a bolíviai aranyszobrok társaságában, könyvkötés a művészeti múzeumban,  Magyar Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum, Manet és barátai. Az utolsó ilyen hétvégére van Gogh kiállításának megtekintésére néhány szülő is elkísértek bennünket. Ott készült egy éve ez a kép is. Akkor úgy terveztük, hogy legközelebb (Prágába) is együtt megyünk.

Maestick - egy (korábban talán "mea") egy topicot nyitott az index.hu fórumán. Érdemes lesz ezt is nézegetni. Nézegessük. Talán más is elolvassa

Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék az iskolára. Ez van...
És ez már az álmaimba is beette magát.

Képviselő-testületi ülésen vagyok. A többi kollégámmal együtt. Azért vagyunk ott, mert nem kaptunk fizetést. Többször szóltunk emiatt, aztán most végre meghívott a nagyhatalmú testület, tőlük várjuk a csodát.
"Csodát? Egy csudát!" - jön a válasz. "Amikor megkérdeztük, hogy akarunk-e alapítványi iskolát, a tantestület azt mondta, hogy próbáljuk meg. Akkor most tessék!" - mondja az egyik képviselő. "Ti vagytok a szakemberek, nektek látnotok kellett volna előre, hogy ez lesz." - így egy másik. Beszélnek arról, hogy milyen fontos, hogy az iskola helyben maradjon, és hogy ezért áldozatokat kell hozni.
Az egyik kolléga a be nem fizetett számlákról beszél, meg arról, hogy nem kap hitelt. A polgármester meg széttárja a karját: "Azért döntöttünk az alapítvány mellett, hogy az iskola pénzügyei ne minket terheljenek."
Tehetetlen vagyok. Aztán bejön az alapítvány Nagyonnagy embere, és mondja, hogy majd lesz pénz. A testület helyesel. Mi tudjuk, hogy nem lesz pénz. Az egyik kolléga legyint és azt mondja, vissza kell mennie az iskolába. Egy másik kolléga is feláll és elmegy. Csak páran maradunk, összetörten ülünk a hosszú asztal mellett.
"A gyerekek még mindig nem nyelvvizsgáztak" - böki oda Nagyonnagy. "Miért nem nyelvvizsgáztak még?" - szegezik nekünk a kérdést. "A feltételek adottak! Már rég lenne fizetésetek, ha nyelvvizsgáztak volna a gyerekek." - mondja valaki a testületből. "Mert ti csak mindig azt nézitek, hogy nektek mi a jó, a gyerekekkel nem törődtök. Nem is érdemlitek meg, hogy segítsünk." - mondja egy másik, miközben Nagyonnagy bólogat és a közben leesik a feje. Gyorsan visszateszik a fejet, nehogy valaki észrevegye. "Erről a senki nem tudhat!"- mondja a visszarakott fej, aztán a testtel együtt lebegni kezd. "A lebegést is meg kell tanítani a gyerekeknek. Addig ülni mellette, amíg meg nem tanulja!" - kiált fel egy képviselő.
Nem bírok felállni a székből. Pedig szeretnék odamenni és megmutatni nekik, hogy igazából Nagyonnagy nem lebeg, hanem egy drótkötélen lóg. Megpróbálom elmondani, de nem jön ki hang a számon.

"Így, kéz a kézben
felvirradnak új bánatok
Mert messzebb nézek kéz a kézben
S több veszhet el, mint én vagyok.

Sed non est pax - sed non est pax"

Felébredek. Szól az ébresztő zene a számítógépből.

Csak egy borzalmas álom volt.

Rövidesen a KTV Kunsziget műsorára is felkerül az utolsó, 2007-es év farsangi bálja.

A farsangi bálokat az egykori iskolában először a kultúrházban rendeztük meg. Aztán 1993-ban elkészült a sportcsarnok, 1994-ben már itt rendeztük a farsangokat.

Már 1990-től hagyománnyá vált, hogy a nyolcadik osztályosok szervezik a farsangi műsort, ők vezetik a műsort, árulják a tombolát és valamilyen produkcióval emlékezetessé teszik a bált. 1992-ben az akkor népszerű tévéműsor, a Tátika helyi verzióját szerveztük meg, az alsóbb éveseknek a táncot a nyolcadikos lányok tanították be. A végzős osztály szinte minden évben készült egy báli nyitótánccal is, amit a jelmezes felvonulás után mutattak be, a tánc ezt követte.

Ekkortól vált hagyománnyá a csoportos beöltözés is, aztán 1994-től már minden osztály elsőstől hetedikesig közösen készült a farsangra. Talán az elsők között volt a három háremhölgy tánca (persze mindhárom hölgy fiú volt). Volt, hogy egy állat- vagy embercsoport jelmezébe öltöztek az osztályok, volt, hogy egy hangulatot vagy történelmi kort adtak vissza. Az osztályok legtöbbször a jelmezből indultak ki, de végül a mozgás, a tánc és a zene gyúrta emlékezetes produkcióvá ezeket. Nagy volt mindig a titkolózás, hogy melyik osztály minek öltözik. Hosszú ideig készültek a jelmezek, a díszletek és a koreográfia, és végül nagy izgalommal bemutatták az osztályok a műveket.

Csak néhány az emlékezetesebbek közül: juhász és nyája, Mézga-család, Vészhelyzet, kiskacsák és a kacsatánc, japánok, egyiptomiak, hawaii táncosok, Grease, görög táncosok, a Rednex, Dáridó Lajcsival, tűzoltózenekar és mazsorettek, a szépségverseny a Sexbombbal, X-akták polgármesterrablással, Oscar-gála, Apácashow, teknősbékák, majmok, focicsapat, cirkuszi artisták, Angyalbőrben... hosszan lehetne még sorolni.

Az ősbemutatója következtik most annak az anyagnak, amit a multimédia szakkörrel kezdünk el vágni a 2007-es farsangi bálról - a Kunszigeti Általános Iskola utolsó farsangi báljáról. Az idő végül kevésnek bizonyult arra, hogy be is fejezzük a gyerekekkel a videót, a jelenetek megvágásáig jutottuk csak el, az azt követő összeállítást már én fejeztem be - ez rövidesen a KTV Kunsziget műsorán látható lesz, ahogy februárban látható volt 1993-tól 2003-ig sok év farsangja.

Ami most itt következik, az a szakkörön is emlegetett muvee nevű program műve, csak beletöltöttem azokat a videókat, amiket a gyerekekkel vágtunk meg.

Az utóbbi időben több állami oktatásban részesülő gyereket ért kisebb-nagyobb bántalmazás a szülőfalujában. Volt, akit a játszótérről zavartak el (egy ismeretelen gyermek és egy kunszigeti társa), de a sportpályán, az óvodából hazafelé menet, sőt a templomban is történt ilyen megkülönböztetés. Természetesen most sem a gyerekek a hibásak. Ők csak közvetítik azokat a hatásokat, amelyeket a felnőttek bizonyos része és az önkormányzat beléjük olt.

A megkülönböztetést az önkormányzat kezdte azzal, hogy a beiskolázás során csak a magán iskola növendékeit részesítette különböző juttatásokban. (Mivel az iskola nem az önkormányzaté, ilyen alapon nem tehetne különbséget a faluban lakó tankötelezett gyermekek között). Aztán jöttek az első híradások az első hazugságokkal a megyei lapban

Ugyancsak a működtetőváltás hírével egy időben írattak be máshová huszonöt gyermeket szüleik, viszont a nyár folyamán a szülői értekezleteken elhangzottak szerint többen meggondolták magukat, a visszaíratás mellett döntöttek.

Rimányi Zita 2007.10.02.

Én harcos védelmezője voltam az egykor(i) iskolának. Nem láttam okot arra, hogy innen bárkit kiírassanak. Az eltelt 17 év statisztikái is azt igazolták, hogy egy milliméterrel sem jutottak előrébb azok, akik nem itt fejezték be a nyolc általánost. A nagy számban megszerzett felsőfokú nyelvvizsgák, diplomák, jól mutatják azt, hogy nem maradtak le semmiről a gyerekeink.

És mégis ezt az utat választottam. Tisztelem azokat a szülőket, akik nem így tettek, de számomra az oktatás állami formája, a hagyományos tudás és műveltség megszerzése, gyermekeim idejének az igényeik szerinti beosztása és a már bebizonyított oktatási-nevelési minőség volt a fontos.

Azért még itthon laknak. Én meg ide adózom.

Részletek Mea bejegyzéséből a Kisalföld-online fórumáról

Hát a Marcaltői falugyűlés az nem volt semmi! Volt bőr a képén vastagon. Folyamatosan úgy terelte a beszélgetést, hogy a pedagógusok kerüljenek ki vesztesen, hogy ők legyenek a "mumusok"...
Borzalmasan meg lett néhány ember alázva, akik soha nem érdemelték volna ezt, mert szívvel lélekkel mindent megtettek az iskoláért...

Illusztráció egy szakdolgozatból, amit Tünde részére készítettem. Elöl a második kisfiú a nagyapám, aki (szintén) nem érhette meg a 100. születésnapját, mert egy hónappal korábban meghalt. Mögötte az elöljárók. Leghátul Miklósy Imre aláírásával egy iskolaszéki jegyzökönyv.

Postaládámban a mai napon 68 db (!!!) szórólap hívja fel a figyelmemet a mikrotérségi tudásközpont nyílt napjára. Nagylelkű önkormányzatunk példamutató segítőkészséggel állhat a nyomdai megjelenés mögött, ha mindenkink ennyi jutott.

Az elmúlt években szerény grafikai vállalkozásom nem tudott ilyen nagylelkű szponzora lenni a Kunszigeti Általános Iskolának. Mindössze 200 db iskolabemutató kiadványt nyomtattunk. Az akkori példányszám 34 %-a tehát idén engem gazdagít.

De hadd ragadjam meg a lehetőséget a 2D Grafikai Vállalkozás népszerűsítésére. Idemásolom az iskolabemutató kiadványok elmúlt évi részleteit. (Csak egyszer)

Arcpirító hazugság, hogy Kunsziget évente 56 milliót költött az oktatásra. Legfeljebb 25 milliót -ami szintén nagy összeg - de ami fedezte a közüzemi díjakat, fizetéseket és azok vonzatait, egy középiskolák által hitelesített színvonalas oktatást, az összes délutáni foglalkozással, versennyel, sportkörrel, művészeti oktatással, korrepetálással műsorokkal együtt. Ehhez jöttek az iskola szerény bevételei évi 1-2 milliós pályázat, bál, adventi vásár, jóakaratú mecénás szülők segítsége stb. Ennyit az 56 millióról.

A 12-13 millióról nincs konkrét adatom, ahogyan egyikünknek sincs! Azt tudom, hogy a mi kis művészeti iskolánk 4-5 millióval gazdálkodik egy évben (két tanár, összesen heti 20 óra - igaz, hogy mi fizetünk terembérletet is).
Kunsziget 10 000 000 Ft-ot fizet az előnytelenül megváltoztatott szerződés szerint. Ebből az derül ki, hogy a gáz, víz, villany - a tornacsarnokban is - csatorna, kommunális adó, posta, telefon, internet, angol könyv, tankönyv hozzájárulás, étkezési hozzájárulás stb. összesen nem több, mint évi 3 000 000 Ft.

"Veszélybe került az újkéri és a sopronkövesdi alapítványi általános iskola

kezdte a mai cikkét a Kisalföld
Újkér, Sopronkövesd, Cirák, Vitnyéd Osli számára "az ősszel még jó ötletnek tűnt" az alapítványi iskolához való csatlakozás. Nem kellett hozzá fél év és a könnyen lerázott probléma sokkal nagyobb kínokkal jelentkezett újra. Nagyonnagy úr most végigzsarolja az érintett önkormányzatokat egy kis zs-ért. Ahol nem fizetnek, ott bukják az iskolát. Mi ez, ha nem egyfajta védelmi pénz? "Ami most van az nem tartható" a legtöbb érintett polgármester számára. Az igazi számokat sosem fogjuk megtudni, de a leírottak nagyon beszédesek. Vitnyéd becsületesen csak annyit mond: még nem tudják a valós összeget.
Osli havi 4-500 000 Ft-os közüzemi hozzájárulásról ír
Újkér 25 000 000 Ft -tal tudja "kisegíteni" az alapítványt.
Kunsziget mindössze pár százezer Ft-ot ad havonta

még így is jóval kevesebbe kerül a falunak az iskola, mint korábban, évente 12–13 millió forintba a korábbi 56 millió helyett

még számolunk...

Mit kéne tenni? És azután mit kéne tenni?

Az ügy itt átlépett a negyedik fázisba, a hatalom gyakorlásról, a demokráciáról, mindarról, amit Tilai polgármester úr elért- arról van szó.

Az első, rövid fázisban szakmai kérdés volt számomra az iskola alapítványi kézbe adása elleni tiltakozás. Született egy hivatalos tantestületi vélemény, amelyet a mai napig nem hoztak nyilvánosságra. (Majd itt, ha eljön az ideje.)

A második fázis munkajogi jellegű volt. Hogyan állok fel. Megkapom-e az írásban beígért fegyelmit, ha szóba állok a szülőkkel. Elérjük-e hogy kijavítsák a hibásan kitöltött okmányainkat. Ki fogja kezelni a személyes adataimat. Kapok-e értelmes állást. 4 hónap után megkapom-e a családi pótlékot.

A harmadik felvonás a hitelrontás, az arra hajlamos szülők felheccelésének időszaka lett. Áruló, bűnbak, aljas agitátor lettem abban a faluban, ahol felnőttem és ahol több nemzedéket neveltem. A helyi és megyei lap olvasói megtudták rólam, hogy öreg és tehetetlen vagyok. Szeretem a kényelmet és nem vagyok képes új (amerikai) ismereteket szerezni. Sokan elérkezettnek látták az időt, hogy az általam "elnyomott" gyermekeik végre kibontakozhassanak.

És most?

Feloldásul álljon most itt néhány kép, amely még a hőskorban készült. Érdemes nézni az arcokat.

Nem bírtam feldolgozni a tegnapi hírt, ezért utánajártam a szerződés módosításnak. A tények: Kunsziget önkormányzata januártól vállalja az alapítvány kezében lévő iskola közüzemi költségeinek kifizetését a továbbra is fizetendő 10 000 000 Ft tandíj változatlan kötelezettsége mellett. (víz, villany, gáz, csatorna...nemtommi + étkeztetés, tankönyv...), Ezen kívül visszakapta a sportcsarnokot, annak összes rezsijével együtt. Az állami normatíva és a tandíj mellett tehát az alapítvány ingyen működhet az iskolában és a sportcsarnokban, hiszen azt továbbra is bérleti díj nélkül használhatja.

Mindent fizetünk csak botrány ne legyen.

Az ülés nyilvános volt, tehát a jegyzőkönyv a jegyző úrtól elkérhető. (Sajnos a webes lehetőséget a jegyző úr nem használja). A szerződés módosítás feledékenységből nem került bele a legutóbbi Kunszigeti Hírmondóba.

Rádió 1.

Tünde az "élőlánc a kisiskolákért" felszólalása után lehetőséget kapott a Kossuth Rádióban arra, hogy jónevű szakemberek körében mutassa be a kunszigeti (negatív) példát.
Higgadt, okos hozzászólása a linkre kattintva hallgatható meg.

KERSEM

Rádió 2.

Szüdi János politikai szakállamtitkár érvelt a hagyományos falusi iskolák körében végzett "reform" mellett. Szerinte az a jó döntés, ahol nem pusztán pénzügyi változás történik, de minőségi javulás is. Nő a szakos ellátottság, lehetőség van szaktantermek kialakítására, emelkedik a kulturális kínálat stb.

Kunsziget pénzügyi döntést hozott (Ez volt a hivatalos indoklás). nos én meg szakmai döntést hoztam. Szüdi János pedig húzhatja a strigulákat a javult-romlott rovatokba.

Rádió 3.

A mai napon telefonos riportot adtam a Lánchír Rádiónak.  A Kunszigeti Hírmondó tanárgyalázó különszáma óta nem beszéltem LI-néval, most ő is a rádió riportalanya volt. Hallottuk egymás szavát. A következőt tudtam meg - talán első kunszigeti lakosként - tőle:  2008-tól az önkormányzat átvállalta nagyonnagy úrtól az iskola fenntartási költségeit.
Ezek szerint az alapítvány nem tartja be a szerződésben vállalt kötelességeit? - szólt a kérdés. Szerződést változtatni mindig lehet - így a válasz.

A Kisalföld című lap, amely eddig teljes mellszélességgel (reklámmal, pr cikkekkel, véleményekkel, valótlanságokkal) támogatta nagyonnagy úr vállalkozásait, most Turbók Attila újságíró segítségével megnézte mindezt a földről is. Elkészült a cikksorozat harmadik fordulója. (Itt olvasható)

A kialakult vitában most nem vettem részt, de a nekem tulajdonított Nagy Árpád nickname révén mégis megszólítottak.

Nagyon Nagy Árpád!

Mindigis is cinikus voltál az is maradsz. Várva vártad már az alkalmat gondolom, hogy a felvételik kapcsán megszólalhass! Mert te tudtad hogy nem lesznek kiemelkedő és nagyon jó eredmények, hisz te is tanítottad őket, a te tanítványaid is voltak! Tudnod kellett hogy akik itt maradtak nem a Révaiba és a Kazinczyba fognak felvételt nyerni (és nyilván nem is ez volt a céljuk)! Hiába beszélsz félre tudod hogy abban az osztályban kik maradtak, hisz személyesen ismered őket. Erről ennyit!

A felvételiről alant már írtam. A kunszigeti eredményeket pedig csak hallomásból ismerem. Voltak idén felvételiző gyerekek, akik a nyolcadikosokkal együtt jártak az egykor(i) iskolába felvételi előkészítőre. Ezeken a foglalkozásokon (amelyeknek ellátását az önkormányzat díjazás nélkül rendelte el) nemcsak az elmúlt évek felvételi példáit oldottuk meg tematikusan csoportosítva, hanem igyekeztem bemutatni a helyes teszt stratégiákat, a tipikusan előforduló hibákat stb. Ha csak kis százalékban is, de talán van ezeknek a felkészítő óráknak szerepe abban, hogy a rendszeresen eljáró gyerekek eredménye (az itt maradtaké is) jobb lett az átlagnál. 82-pontos is akadt köztük. A gépemben az összes óra vázlatát megőriztem, szívesen megosztom az alábbi komment írójával is.

tanár2 2008.02.16 07:15

Megőrültetek? Ezen vitáztok, h ki az oka annak, h rosszul sikerültek e felvételik?! Hát ez az egy, aminek nem oka a voki. Mindketten tanítottátok őket. Ismertétek a képességeiket, átgondoltátok, mit tettetek és tehettetek volna, ha tiszta a lelkiismeretetek, nem mutogattok visszafél év alatt meg sem csodát, sem nagyfokú romlást nem lehet előidézni.

Vártam az alkalmat, hogy a felvételi kapcsán is megszólalhassak, hiszen az eddig is terjesztett sztereotípiák (rágalmak) mellé várható volt a fenti hang. Minden kudarc miatt a régi tantestület hibáztatható "fél év alatt meg sem csodát, sem nagyfokú romlást nem lehet előidézni." De igen. A felvételi előtti fél év, maga  a csoda. Az addig nyegle kamaszok közül néhányan megérzik tetteik súlyát. Elkezdenek veszettül tanulni. 8. osztályban, az első fél évben ritkán kell fegyelmezni. A gyerekek külön füzetbe másolják a fontos ismereteket stb. Okosan, a gyerek képességeit ismerve segíteni lehet a pályaválasztást is.  Ez bizony nem a mi sarunk. De ettől nem vagyok boldog. Ettől csak még cinikusabb vagyok. Ez sajnos így van: én az összes sorozatban a cinikus negatív hősnek szurkolok...

Nem terheli túl nagy felelősség a jelenlegi tantestületet sem. Hiszen a megismerkedés, a szintfelmérés, a fonal végének megkeresése hosszú ideig tart.

A felelősség az önkormányzaté. Nem teremtett alkalmat a szakmai tapasztalatok átadására, nem ismerte az iskolában folyó munkát, így érdemben nem segíthette a fiatal tantestületet. Nem követelte meg a korábbi szakos ellátottság meglétét, a korábbi tanmenetek ismeretét - folytatását.

Remélem, hogy mindezek ellenére, az idei évben is teljesülnek a felvételi lapra írt vágyak, a nagy többség az általa elsőként megjelölt középiskolában tanulhat tovább.

Íme néhány fotó a Parlamentből. 100 évvel ezelőtt itt hozták meg a döntést arról, hogy Kunszigeten állami iskola épüljön.

További olvasni- és néznivaló itt: www.elolanc.hu/kisiskola

Nem hiszem, hogy sokat változna a helyzet ettől a két felszólalástól és a Magyar Rádió érdeklődő riportjaitól. Annyi mindenesetre elvárható, hogy néhányan elgondolkodjanak. Mit is kértünk? 1 év türelmet az elhamarkodott iskola (f)eladás helyett. Elfogadott költségvetéssel, OKÉV engedéllyel ez nem tünt megoldhatatlannak. Azóta jobban ismerjük az alapítványt, azóta enyhült az állami szigor -a gyengéket már bezárták, az erősebbek mögött erős szülői, önkormányzati érdekek állnak. Közeledik a vég (a választás). Talán enyhül az állam ámokfutása az oktatásban. Ilyenkor újra jönnek a szólamok a "legfontosabb a tudás, a szürkeállomány fejlesztése" (Jah olyan szürke, hogy már alig-alig látszik.) Csak egy évet kellett volna még kibírni. Emlékszik valaki, hogy mit mondott erre nagyonnagy úr az egyik cirkuszi előadásán? A megfejtéseket ide várom.

Ami nem hangzott el a parlamentben:

(Tünde)

A falu, ahonnét érkeztem, mintegy 1200 főt számlál. Győr- Moson– Sopron megyében előkelő helyet foglal el a települések rangsorában az egy főre eső helyiadó-bevételek szempontjából. Mégsem tudta (akarta?) megtartani iskoláját.
Olyan központi szabályozókat hoztak, amik az önkormányzatokat hozzák lépéskényszerbe. Ők pedig lépnek. S LÁM, TÁRT KAROKRA TALÁLNAK. Olyan alapítványba botolnak bele, ami még a kisiskolákban is üzleti lehetőséget lát.
Vigyázat, veszélyesek, még mindig terjeszkednek! A bemutatkozó show-műsor sokakat megtéveszt! A mézesmadzagra csak úgy ragadtak a beetetett önkormányzatok…
Ráadásul erős a gyanúm, hogy a működésük kapcsán törvénytelenség is felvetődik.
Végezetül elmondanám, hogy a kistelepülések lakói is szeretnének élhető életet élni falujukban. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy gyermekeik iskoláztatása ahol lehetséges, helyben történjen.
Ide kívánkozik még egy gondolat, ami nem hagy nyugodni. Gyakori indok a kisiskolák bezárására, hogy drága a fenntartásuk. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy néhány panelházba be lehetne költöztetni akár egy egész falut, s így jóval olcsóbb lenne a bennünket kiszolgáló infrastruktúra kiépítése, fenntartása. Ugye nem hívják fel a figyelmünket rövidesen arra, hogy tulajdonképpen az országnak egyáltalán nem kifizetődő, hogy falun is laknak emberek…(Romániában már próbálkoztak ilyesmivel, igaz, az előző rendszerben.)
Én félek attól, hogy a gazdaságosság, esélyegyenlőség, minőségjavítás címszóval sok helyen nemhogy javulna az oktatás színvonala, hanem egyenesen rosszabb helyzetbe kerülnének a gyerekek, meglévő értékek semmisülnének meg.

A másik felszólalásból:

(Feri)

Az egészségügyre mért csapást ha a fekete himlőhöz hasonlítjuk, akkor azt kell mondani: bármekkora lesz a pusztítás a nemzet túléli, ellenálló képessége még tán nő is. Amennyiben az oktatási reformnak nevezett forráskivonást és színvonalcsökkentést a mai kormány végrehajtja, akkor egy idő után beszélő, de inkább értő robottá lesz nemzetünk színe java, a felnövekvő ifjúság.

A felszólalásokra rendelkezésre álló idő 1 perc volt. Ezért sok érdekes részlet kimaradt. Íme a Kunszigetről is informáló másik hozzászólás szövege:

Szalai Ferenc vagyok, Kunszigetiek a gyökereim, ott születtem, abba az iskolába jártam, amiről Tünde beszélt. A kunszigeti gyerekek egy része szeptembertől az általam vezetett győri Gárdonyi Géza Általános Iskolába jár. Megállapítható, hogy jó alapokkal érkeztek, helytálltak új diákjaink, volt, aki még javított is. Köszönet érte egykor tanítóiknak, tanáraiknak.

Iskolánk akkor épült, amikor nemcsak beszéltek az oktatás fontosságáról, hanem tettek is érte. Klebelsberg Kunó idejében. A kultuszminiszter úr akkor vette kezébe az oktatás irányítását, mikor az ország súlyos veszteséget szenvedett, és csodát tett fejlesztő munkájával.

Nem megnyugtató a kis falvaknak, de városon is rossz irányba mennek a dolgok. Győrött az elmúlt nyáron jó pénzért egy cég a nevét adta egy összevont mamutintézmény - hálózat kialakításának a tervéhez. Nagy erőkkel folyt az előkészítése a 2000-2500 fős óvodától a szakközépiskoláig intézmények létrejöttének.
Kizárólag a Gondviselőnek és a képviselők bölcsességének köszönhető, hogy ez nem valósult meg.
A döntéshozók mindenütt azt hiszik a jövő a gazdaságban leledzik. Nem, a jövő a fejekben, de leginkább a hazafiúi szívekben lakik.

A mai napon "Élőlánc a kis iskolákért" címmel vitanapot rendeztek a Parlamentben. A nagy érdeklődés mellett megtartott eseményen két kunszigeti hozzászólás is elhangzott. Tündének sokkal jobb érzés lehetett a Néprajzi Múzeumban a tanítványaival átvenni a sikeres pályamunkáért járó díjakat, mint ezt a szöveget elmondani a Parlamentben, ami a voki karácsony óta tartó haldoklásának tudatában nyert megerősítést:

Szalainé Hécz Tünde vagyok, háromgyermekes édesanya és pedagógus. Mindkét minőségemben vesztese a kisiskolákkal kapcsolatos folyamatoknak.
Kunszigetről érkeztem, egy Győr melletti 1200 fős faluból, amelynek iskoláját a nyár folyamán az önkormányzat – kezében a fennmaradáshoz szükséges OKÉV engedéllyel – 10 évre alapítványi kézbe adta. A tárgyalások megkezdésétől a szerződés aláírásáig nem telt el 3 hét! Az egész folyamat színjáték volt. Az addigi színvonalas munka, az elért eredmények, a meglévő adottságok, a felhozott érvek nem számítottak. A szülők és a pedagógusok ellenkeztek. Az ide járó gyerekek negyed részének a szülők azonnal másik iskolát kerestek. A pedagógusok közül senki nem vállalta az alapítványi iskolában a munkát. Az eltelt idő csak megerősített mindenkit a döntésében.
Mindez egy életerős, jelentős helyiadó-bevétellel rendelkező faluban történt.
Vajon mi lehet ott, ahol rosszabbak a körülmények?
Hogy mit kaptunk, és mit veszítettünk? Még túl korai a mérlegkészítés. Megváltozott az életünk. Az bizonyos, hogy amit veszítettünk, az a közös munkánk gyümölcse volt, amit a falutól kaptunk érte, abból pedig nem kértünk.

Kicsit megkésve, de álljon most itt két rövid videóanyag az egykori karácsonyi ünnepélyekről.

1996-ból az első videó, helyszín a Kultúrház. Két dramatizált történetet adtak elő az iskolások, aztán gyertyát gyújtva, énekkel köszöntötték az ünnepet.

A másik videó 2000-ből való. Az egész falu ünnepe volt az akkori karácsony, hiszen akkor jelent meg a Karácsony Kunszigeten CD. Az templomi adventi hangverseny egyben karácsonyi ünnepély is volt sok zenével - énekkel és hangszeres zenével is -, versekkel és az elmaradhatatlan betlehemes játékkal.